A dolmányos varjak és az élelemhez fűződő viszonyuk Frissítve!

 A dolmányos varjak több élelemhez kapcsolódó szokását is megfigyeltem már az elmúlt időben.

1. Költési időben a fiókáknak szánt minden élelmet vízbe áztat az egyik pár (a fészkük 2021 nyarán a Kossuth téri park legnagyobb fenyőfáján volt). Mivel a Madárbarát Templomkertben állandó vízforrás áll rendelkezésre a folyamatos itatásnak köszönhetően, a fiókák kirepüléséig minden nap sok kört fordulnak. 

Egy egész szelet kenyér

2021 őszén vettem észre, hogy újra elkezdtek áztatni. a fiókanevelési időn kívül ezt nem szokták alkalmazni. Most a dió héjának felpuhítására használják, fogalmam sincs, milyen hatékonysággal. Hozzák a diót (amit legtöbbször az itató feletti fáról vesznek le), bedobják a vízbe, majd lelépnek. Kis idő múlva jönnek érte, és általában helyben feltörik és elfogyasztják.

2. A dió feltörésének másik lehetősége, hogy felrepülnek pár méterre, és a levegőből a járdára dobják, remélve, hogy eltörik a héj. Nem mindig sikerül nekik, túl alacsonyról próbálkoznak. A vetési varjak ennek nagyobb szakértői: Magasabb fáról dobják le. Viszont a dolmányos varjak ezt kifigyelték, és rendszeresen elveszik a vetési varjaktól a már feltört diót. Azért így könnyebb megszerezni a belsejét :)

3. Szeretnek raktározni, és az elrejtett csemegét jól be is takarják levéllel, nehogy valaki más észrevegye a nehezen begyűjtött csemegét:Az itató tartalmát vizsgálva a következőket áztattak eddig az itatóba: kenyér minden mennyiségben, csirkecsont, tyúkháj, pogácsa, virsli, dió, túró, madártojás, bogarak, és egy esetben teljesen üres összehajtogatott süteményes papírtálca. Azt vettem észre, hogy ahogy nőnek a fiókák, csökken a kenyér mennyisége, és nő a fehérjedúsabb, keményebb állagú táplálék aránya. Bogarakat például már csak a kirepülés előtt nem sokkal hordanak. Ilyenkor főként rózsabogár szárnyfedőit szoktam az itatóban találni.